Gyümölcslecsó

Alma banánnal, banán barackkal, barack szilvával, szilva körtével, körte szőlővel, szőlő kivivel, kivi mangóval, mangó ananásszal, hozzáadva egy kis piskóta vagy keksz. De várjunk csak! Nincs vége. Alma-banán, banán-alma...Elég! Meguntam. Váltsunk.

Nem irigylem Anyát. Mindig azon vacillál, hogy mit főzicskéljen nekem, gondoskodik arról, hogy kivétel nélkül mindig frissen elkészített eledel kerüljön az asztalomra, ennek ellenére én mégsem tudom meghálálni azzal, hogy ellenkezés, és Nád a házam teteje nélkül bármit is elfogyasszak. Látod Anya? Ezt az Almát már szeretem! Nyám-nyám!

Mit sütsz kis szűcs,
sós strucchúst sütsz?

És akkor megérkezik Apa, akinek mindig van egy jó, értsd jobb javaslata. És tényleg jobb! Különben Anya nem idegeskedne még jobban...

-Jól laktál, kis malacka?

-Duda! Duda!

-Hát én ezt azért nem mondanám, árult el Anya. Esetleg, ha cinege lennél...

-Nád! Nád! Nád!

-Nézd, hozott Apa neked finom szőlőt. Azt mondta a kofanéni, hogy nincsenek benne magok, és a haját sem kell lehántani, mert olyan vékony, hogy szinte nincs is rajta...

Miből lesz a cserebogár
dupla toka?

Jól van, gondoltam hangosan, megkóstolom ezt a génkezelt és laboratóriumban szüretelt akármit. Két szem. Ennyi csúszott le. Az is nagy nehezen. Utána előrántottam a már jól bevált elhárító fegyveremet, a cumisüveget, és egy szuszban kiittam annak tartalmát.

-Nem hiszem Mókus, hogy a szőlőre ennyi vizet kéne innod, fordította le rögtön Anya diplomáciára az "Azért hülye nem vagyok!" reklámszlogent.

Szerencsére ilyenkor Apa mindig kéznél van, és kiránt a bajból:

-Jaj!, kiáltott fel, mondta az eladó, hogy félszáraz a szőlő...

Mézeskalács? Cukormáz? Marcipán? Hol kell feliratkozni?