Egymondatos hír

Rózsahimlő kipipálva!

Morzsák

Biztos vagyok benne, hogy ti jobban ismeritek a telítettségérzést, mint én. Jobban ismeritek azokat a belülről jövő fura hangokat, melyek általában az ebédnél, a főétel fogyasztása közben figyelmeztetnek: Ennyi! Többet egy falatot sem! De még hátra van a desszert! Abban is biztos vagyok, hogy az esetek többségében ezek a hangok süket fülekre találnak. Megy a desszert is a többi után. Ha fér, ha nem. Van úgy viszont, hogy hallgattok a józan észre és passzoljátok a habosat, aztán később, mikor már jöhetne az édes falat, sajnálkozva nézitek az üresen maradt tálat.

Szerencsétek van! A tegnapi desszertből maradt egy-két bűvös morzsa mára is.

Őszi kollekció

Nem akarom a havazásra fogni, de valamire rá kell kennem a mulasztást, és láttam a felnőttek mindenért a felelőst keresik, úgyhogy legyen a hóhullás...A Vasárnapi Desszert füstbe ment. Mert Októberi nyár lett volna az alcím, de a téli köntösbe bújtatott ősz, az októberben beköszöntő tél átírta a receptet. Mire magamhoz tértem a meseszerű hópelyhek bűvöletéből már késő volt desszertet fogyasztani. Sőt, Apa szerint annyira késő volt már, hogy egyenesen bűn lett volna bármit is enni.

Mese nem volt, a halasztás mellett kellett döntenem, de közben azon tűnődtem, hogy ki mondja meg mikor, mit lehet enni, és egyáltalán milyen törvény írja elő azt, hogy desszert csak a hetedik napon szolgálható fel harmadik fogásnak.

A négy évszak sem lehet egyforma, és nyár sem lehet egész évben.  Akárhogy is dúl a vihar, akárhogy is süvít  a szél, legyen zápor, zivatar vagy hófúvás, sötét felhők az égen, ha a szívünkben mindig derű van, akkor a napsütés sosem hiányzik életünkből.

Egymondatos hír

Himlős lettem.

A legenda folytatódik

Fotók  © Berkeczi Zsolt

Szent Anna-tó legendája

Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették. 

Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót.

Keresztelő 3. rész, Virágos Ház

Alig pár éve a Vadas tető lábánál fogadtak örök hűséget egymásnak Szüleim. A természet volt a templom, az erdő fái a násznép, az eskető pap szerepét a Nap töltötte be, sugarai alkották az oltárt, az egyházi zenét pedig a madarak csicsergése és a patakcsobogás szolgáltatták.

A keresztelő előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a templomi szertartást követő díszebéd színhelye a sepsikőröspataki Virágos Ház lesz.

Az embert próbára tevő templomi hajmosás, és az azt követő fotószesszió után senki se várta el tőlem, hogy én legyek a díszebéd lokomotívja, de végül, egy kiadós alvás után, és Nóra baba hathatós segítségével sikerült a felnőtteket magunk köré gyűjtve egy kellemes délutánt eltöltenünk a természet lágy ölén.

Ezúton is köszönöm Nektek, hogy ott voltatok velem, és mint annyiszor korábban, most is fogtátok a kezem, osztoztatok a nap örömeiben. Köszönöm a sok szép ajándékot, de legfőképpen a szeretetet, amit feltételek nélkül és önzetlenül nyújtotok nekem. Ti vagytok a hajtóerőm, feneketlen energiaforrásom...

Gyertek be Ti is...

Keresztelő 2. rész, Szentház

Fotók © Kovács László Attila

FIGYELEM! Az alábbi szöveg felbukkanó képeket is tartalmaz.

Első szülinapi babazsúrom másnapján másnaposságra nem sok időm volt. Pedig padlón voltam rendesen. Egyik barátokkal kiegészült családi összeröffenés a másikat követte, olyan szédítő sebességgel, hogy már azt se tudtam ki vagyok, milyen nemzetiségű és vallású. Huni baba, magyar és semmilyen. Ekképp hangzik a válasz.

Hogy személyes adataim, közösségi néven adatlapom, ne maradjon hézagos és, hogy hivatalosan is, kezemben oklevéllel átléphessem a kereszténység kapuját, szombaton a déli harangszó, és egy erőltetett délelőtti ébredés-kajálás-alvás-kajálás maraton után, ami azért volt szükséges, hogy a nap további részében ne kerüljön porszem a gépezetembe, Szüleim megmutatták, hogy merre nyílik a sepsiszentgyörgyi unitárius templom ajtaja.

Mi lesz ma itt velem? 

Ez, így röviden leírva szuperül hangzik, csakhogy a való világ, nem Való Világ. Az élet nem egy forgatókönyv szerint zajló valóságsó. Inkább cirkusz. Vagy az idővel való állandó versenyfutás. Ilyenkor a nyakkendő sosincs csomóba kötve. Ha igen, akkor pecsétes. Ilyenkor sosincs megfelelő árnyalatú harisnya, s ha igen, akkor a szem van elfutva. Futás! A pa'bácsi nem prédikál kétszer. Go! Go! Go!

Vasárnapi desszert

Tudom, hogy már nagyon sokan várjátok keresztelős beszámolómat, és én ennek megfelelően rajta is vagyok az ügyön, dolgozok, mint állat, csakhogy annyi jó fotó közül kell válogatnom, hogy képtelen vagyok gyorsan döntéseket hozni. Jól jönne egy kis segítség! Ha minden kötél szakad, hívom az X-Faktor zsűrijét. Már én is alig várom, hogy Ti is betekinthessetek az eseménybe, Ti meg türelmetlenek vagytok, és ennek hangot is adtatok, ezért a mai desszerthez ízelítőül kiloptam egy pár fotót a keresztelős blokkból. Nem egyébért, de épp elég édesek ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd harmadik fogása ma se maradjon el. "Keresztelünk" holnap holnapután...

Keresztelő

Folytatása következik...