Gondolkodom, tehát vagyok

"Időnként meg kéne állnom,

lelassulnom, meditálnom,

szó-kertemet kigyomlálnom,

értelmezni minden álmom." Aranyosi Ervin

Apához

"Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!

Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!" Bartos Erika

Cumihalandzsa

Még a hinta is szomorú...

Ha sokáig tart a hideg és a rossz idő, attól félek, hogy naplóm időjárás jelentő oldallá alakul át. Nem tehetek róla. Itthon ide, otthon oda, az áprilisi bolond időjárás most már teljesen rányomta bélyegét hangulatomra. Elég csak egy pillantást vetnem az ablak felé, és már a sírás környékez. Ki akarok menni! Anyáék persze készek minden tőlük telhetőt megtenni bohócot csinálni magukból, hogy jó kedvre derítsenek. Vegyes sikerrel...

Mivel széles mosolyom jelentősen leszűkült, hogy helyet csináljon neki, tegnap délután Apa kihúzta cumimat a számból. Nem kézzel, hanem az ajkaival tette mindezt, majd az ajkai közé, fordítva beszorított cumival a szájában utánozni kezdte "beszédstílusomat". Nem akarok túlzásba esni, de hirtelen olyan jókedvre derültem, hogy az önfeledt nevetéstől talán még bele is csináltam...

Apa nevetve, de értetlenkedve folytatta a cumihalandzsát. Ennyi az egész? - szögezte kérdő tekintetét Anya irányába, aztán, mint mindig, természetesen most is megszületett fejében a tökéletes megoldás jövőbeli kedvetlenségem elűzésére:

-Anya, mától kezdve vészhelyzetben nekünk is kötelező a cumizás!

Édes fogság

 Mottó:

"Everything is everything
What is meant to be, will be
After winter, must come spring
Change, it comes eventually..." - Lauryn Hill

Tíznapos korom óta menetrendszerűen sétálunk. Minden nap. Sőt, a tavasz beköszöntével Anyáék beiktattak egy második, délutáni kimenőt is, aminek én kifejezetten örülök, mert míg a délelőtti sétifikálás alatt rendszerint álmaim színes könyvét lapozgatom, addig a délutáni alatt élő egyenesben látom álmaim netovábbját. Apa már elég korán megkezdte velem a matekot -eegy, kettőő, háároom, néégy, ööt...-, úgyhogy túlzás nélkül elmondhatom: egy kezemen meg tudom számolni, hányszor maradt ki eddig a napi séta. 

A "gyönyörű" áprilisi időjárás miatt sajnálattal kell jelentenem, hogy rabok lettünk. De édes fogság ez, hisz Szüleimmel együtt játszunk, dalolunk, táncolunk és alszunk. Újra meg újra. Nincs unalom. Bent rekedtünk. Ott, ahol minden sarok s szöglet, minden tárgy és arc szeretetet, melegséget és biztonságot sugároz. Itt van az én otthonom. 

"...Édes foglyod vagyok,

s te is az vagy nekem,

én fogom a kezed,

te fogod a kezem." Szuhanics Albert

Türelem

Do I look like I'm having fun?

-Mindjárt kész vagy mókus!-mondja Anya kedvesen, bájosan és persze türelmesen pelenkázás, öltöztetés vagy etetés közben, mikor észleli, látja és hallja, hogy türelmi határom végére érkeztem. Hallja a szomszéd is...Mert olyankor biza kieresztem hangomat, hadd szálljon szabadon, mint madár az égen. Csak egy picit maradj még nyugton, és aztán megyünk hintázni! - ígérgeti Anya, miközben próbálja feltenni a pempit...hátulról. 

Maradjak nyugton? Legyen türelmem? Mindjárt? Be kell vallanom, ezek a fogalmak még egyelőre ismeretlenek számomra. 

Szerencsére itt van Apa, aki mindig türelmes , aki mindent tud, aki minden problémára talál megoldást vagy magyarázatot, és akinek minden kérdésre van egy kielégítő válasza. Elméletben...

-Szerintem egyszerűen az történt, hogy Huni baba épp a türelemért állt sorban, amikor Dr. Bubó Pali pocaklakásából kisegítette...

Miva?!

Húsvétra várva

Télapó szakállát megrázta.

Szelet keltett s kergetett 

Szórjon, vigyen, fújjon 

Jéghideg fehérséget.

Rémisszen ünneplőbe öltözött

Tavaszi természetet,

Dermesszen új Életet,

Üldözzön Nyuszikát

Üregébe vissza.

Miért tetted ezt velünk, 

Te, április farkasa?!

Vasárnapi desszert

Variációk egy...képre

Az esti rituálé záróakkordjaként Apa átnézi Anya által a nap folyamán készített fotókat. Ámul és bámul, csodálkozik, hogy milyen derék legényke lettem, válogat, csoportosít, rendszerez és közben próbálja épkézláb mondatokba gyúrni mindazt, amiről én oly lelkesen tartok beszámolót a nap minden órájában, az óra minden percében, a perc minden másodpercében, a másod...Ekképp öltenek formát a napi viszontagságaimat dokumentáló fotók és beszámolók. Arról, hogy a fotó adja az ihletet a sztorihoz vagy fordítva, ne kérdezzetek. Ez maradjon kulisszatitok. A mi kis családi tyúk-tojás paradoxonunk...