Babócák lányzenekar

A nappalok hossza már lehetővé teszi, ám az időjárás néha megvétózza a délutáni második sétát. Ilyenkor igyekszünk leleményesek lenni, és hasznosan, kreatívan eltölteni az időt.

Így pengesd!

Így volt ez a minap is, amikor a Nap nem tudta elég gyorsan félredobálni útjából a felhőket, így azok a napsugarakat folyton hátuk mögé rejtve, még a hűvös szélnek is szárnyakat adtak. Anya jobbnak látta, ha bent maradunk, annál is inkább, mert egy előzetes egyeztetés értelmében Eszterke és Emma játszani jöttek hozzám. Amikor a Babócák megérkeztek, én épp arról tartottam egy színvonalas bemutatót Apának, hogy miként lehet egy villányi spenótot kézzel kivenni a szájüregből és elegánsan visszahelyezni a tányérba. Apa nem volt elragadtatva a mutatványtól, de a spenót vastapssal jutalmazott.

Tudom, tudom, az étel nem játék, de a játék már az, úgyhogy hamar meghajoltam, befejeztem az ebédet, és azzal rohantam a szobámba, ahol a játéktenger hullámai közt lubickolva már vártak a lányok. Hamarosan előkerültek a hangszerek is: gitár, csörgődob, rumbatök, és felcsendült a nóta. Észre sem vettük, hogy a dal szárnyán elrepült az idő is, és közben új zenekar született...

Az alulírott fölülír

Egy pillanatig sem volt számomra kérdés, hogy a képeslapok kínálatának véget nem érő tengeréből melyik akad a horgomra. Az öntöző, "gebege" és "kekű" már jó ideje személyes kedvenceim toplistájának csúcsát ostromolják, ahol még mindig magabiztos fölénnyel vezet a teniszütő-gitár páros. Most azonban itt a tavasz, és mielőtt a húrok közé csapnánk, kertészkedjünk egy kicsit! 

Az edzetlen szem számára úgy tűnhet, hogy a kártya "hibás", inspiráló üzenetét irka-firka árnyalja. De nem kérem! Ami itt látható az az én aláírásom 1.0 verziója, amit az elkövetkező időszakban picit kibővítek majd, mert ebben a formájában még egy másfél éves kisbaba is játszi könnyedséggel hamisítani tudja.  

Nálam is járt a húsvéti nyuszi

Régi családi-baráti hagyománynak hódolva a húsvéti ünnepeket idén is Besenyőn töltöttük, Évike és Csaba kényelmes hétvégi rezidenciáján.

De még mielőtt nagy dirrel-durral útra keltünk volna, csomagjainkban kis híján az egész otthoni lakberendezéssel, a délutáni szundizásom ideje alatt hozzám is megérkezett Nyuszika, játékokkal, édes csokoládéval, színes tojásokkal, hittel, reménnyel és sok-sok szeretettel kis kosárkájában. A hatás sem váratott sokáig magára...

A zene számít, a zene fontos, a zene érték

Biztos vagyok benne, hogy léteznek valahol a családi videoarchívumban hasonló felvételek azokról, akiket a világ ma a legnagyobb gitárosok között emleget. Én most nem említenék neveket, hisz nem szeretnék a következő napokban a húros hangszer olyan mestereinek panaszleveleire válaszolni, mint Al Di Meola, Slash, vagy Carlos Santana. 

Odáig sem fajulnék, hogy akkordoknak nevezzem ezeket a "fogásokat", de második találkozásnak ez így tökéletes, ahogy van, aztán, hogy születik-e dal, vagy zenész ezekből a próbálkozásokból, kiderül majd pár év múlva.

Föld Órája, a tudatos jövőnkért!

Kérdezz, felelek

A táplálkozásról, az étkezésről annyit írtam már, hogy akár egy kisdoktori disszertációt is összehozhatnék, ha bemásolnék egy-két passzust a korábbi bejegyzésekből, és még idézőjelet sem kellene használnom, vagy forrást megjelölnöm a lábjegyzékben, hisz az is én vagyok, s ez is én lennék...

Talán ezt még nem írtam. Én nem tehetek arról, hogy válogatós vagyok. Nem tehetek arról, hogy olykor a szaglószervem és az ízlelőbimbóim "állam az államban" alapon működnek a testemben, és a független testrészek igazgatótanácsának tagjaiként egyoldalúan elutasítják azt, amit egy korábbi alkalommal még vidáman elfogadtak.

Az is előfordul néha, hogy a kezeimet is meggyőzik és befogják a kaja elleni megtorló akcióra, és ez a lélektani határ, amin túl Anya már nem toleráns:

-Én egész nap, sokszor még éjszaka álmomban is, azon töprengek, hogy mit vásároljak, mit készítsek neked, hogy finom, különleges legyen, és hogy szeresd is, és nem elég, hogy meg se kóstolod, így azt sem tudod, milyen, még a földre is ledobod. Hát mit képzelsz, ki vagyok én!?

-Enikő. EEE-NI-KŐŐŐ!!!

Mivel eszek

Néha furcsa hangulatban
ebédelek egymagamban,
turkálok Anya főztjében
érzem azt, hogy nincs ez rendben így...

Nem tudom mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek, én...

Asztalkámra támaszkodva
a mondókákat nézem sorba,
evőeszköz a kezemben
szép kislányok a fejemben, ők...

Bár tudnám mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek, én...

Vannak, akik végigmérnek,
"Szép kis baba!" - így beszélnek,
nem érdekel, mit fecsegnek
nekiesek az ebédnek, én...

Pólóm

Boldogság

Tavaszi napsütés derűt kelt és mosolyt fakaszt. Virágom, virágom!
Ilyen az én belső kisugárzásom, ami a külső besugárzás eredménye.

Mini Mayhem strikes again...and again

Nem is olyan régen, a ráállni a csomagra nevű projektem még gyerekcipőben járt, viszont akkor ígéretet tettem arra, hogy míg egy darabban láttok nem adom ám fel.

Persze a közel fél évvel ezelőtti célkitűzés ma kissé nevetségesnek tűnik, hisz azóta játszi könnyedséggel veszek ennél nagyobb, szélesebb, magasabb és...veszélyesebbakadályokat is. De várjunk csak! Mi történik itt? Ha csapkodom a bútort, akkor...az nekem fáj?