Hunika | Viki baba

2010. december 10., péntek

6 kiló baba

Csendet kérek! Kezdődik a Kék Fürdőkád Keringő...

Kakaska (18+) blushing

2010. december 9., csütörtök

Ki mást vihettek volna magukkal, mint kisbabáikat, a tegnapi "csendes" tiltakozásra babakocsikkal kivonult kismamák? Nem véletlenül. Tudták ugyanis, hogy magukra nem sok jóra mennek. Szükségük volt valakire, aki csendes tüntetés ide vagy oda, kitátja száját és ellenkezést nem tűrő lázadó szellemmel kikérje magának és mamának azt az embertelen szemtelenséget amivel kizsebelni szándékozták őket. Nincs ugyanis az a kisbaba aki pici kora ellenére tiltakozásból ne vizsgázott volna jelesre. Kérem mi bármi ellen képesek vagyunk tiltakozni: alvás-ébredés, evés-kakilás, vetkőzés-öltözés, ölbe fel-ölbe le, kiságyba be-kiságyból ki, és sorolhatnám a végtelenségig...A lényeg, hogy velünk bárki, bárhol, bármilyen tiltakozási akcióban biztosra mehet.

Szép számban megjelentünk. Az akcióhoz kispapák is csatlakoztak. Némelyikük üres babakocsival, ugyanis az Ő babájuk a tiltakozás ellen tiltakozott...Ott volt mindenki aki számított. Borsó, Matyi, Zsolti, Eszterke, Emma, Hanna és Nóra babák. A csendes tüntetés abban a pillanatban ért véget, amikor felébredt Boróka és észrevette, hogy apukája csontos válla helyett fejecskéje a babakocsi kényelmes párnáján nyugszik. Ezt nem lehet csak úgy lenyelni! Ölbe fel, kocsiba be, ölbe fel, és így tovább. Egyik másik kisbaba, a tipegős csoportból a ~~port is feltörölte~~ sarat is felmártotta a térről. Magyarán, végső elkeseredettségükben egyesek földhöz vágták magukat.

A magam részéről annyit mondhatok, hogy átaludtam az egész csinnadrattát kezi'csókolom...Az igaz, hogy egyszer én is felüvöltöttem, de azt inkább egy rossz álom számlájára írnám. Szó, mint szó, én is hallattam hangomat a téren, azaz hallattam volna, mert amint "felszóltam" Anya és Apa, együttes erővel azonnal belém fojtottak minden lázadási szándékot. Képzeljétek, betömték a számat! Cumival...Ha még a családban sincs tolerancia. Majd tiltakozok éjszaka... smug

2010. december 8., szerda

Szemtől szemben

2010. december 7., kedd

Árnyék nélkül nincs napsütés

"Annak ellenére, hogy csupán pár hónapos csecsemő vagyok, rájöttem arra, hogy az élet nem más, mint egy meglepetésekkel teli utazás, igazi kaland és valóságos felfedezőtúra."

Ezzel a bölcsességgel indítottam nemrég egyik beszámolómat, amit most azzal egészítenék ki, hogy az élet a fentiek mellett egy vakáció nélküli iskola, ahol az ember, csecsemő vagy felnőtt, minden nap tanul valamit.

Leírhatatlan boldogsággal számoltam be Nektek a Mikulásjárásról. Szívemet, lelkemet és sok-sok munkát beletettem azért, hogy egyben érdekes, szórakoztató és tanulságos legyen, de sajnos egy másik, régebbi bejegyzésem vitte el a pálmát. Rossz okokból...

Mint mindannyiunknak a Mikulásnak is árnyéka van. Elhozta magával a Krampuszt, aki nem virgáccsal intett jóra, hanem elvitte Pierre-t. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik első verdám és hogy hiánya nem okoz fájdalmat...De arra gondolok, hogy biztos létezik valahol egy másik kisbaba, akinek a Mikulás nem tudott annyi szép ajándékot vinni, mint nekem és állandó árnyéka úgy gondolta, ezzel teszi jóvá a Mikulás mulasztását.

Életem Legszebb Ajándékait azonban semmi és senki nem veheti el tőlem. Mert napsütés vagy árnyék, Anyára és Apára mindig számíthatok. A kisbabának aki megkapta babakocsimat azt üzenem, hogy örüljön neki felhőtlenül és használja egészséggel, szüleinek meg azt, hogy ugyanúgy vigyázzanak rá, mint ahogy azt Anyáék tették.

2010. december 6., hétfő

A legszebb ajándék (Megjött a Mikulás)

Angyalka

Mondtam már én nektek, hogy úgy ismerem szüleimet, mint a rossz pénzt...Csak rájuk nézek és azt is tudom, mi jár az eszükben. Az alváson kívül...Napok óta látom, hogy valamiben sántikálnak. És ismerve a szülőket, itt csecsemőtársaim tudják miről beszélek, csakis valami csintalanságon törhették a fejüket. Anyát környékeztem, próbáltam arra bírni, hogy áruljon el valamit, de sokra nem mentem. Én úri ~~gyerek~~ baba vagyok, de céljaim elérése érdekében elvégzem a piszkos munkát is...Végül egy kis lelki zsarolás meghozta a gyümölcsét. Anya elárulta, hogy idézem, "még kettőt alszunk és jön a Mikulás..."

Nem egészen értettem, hogy ki ez a Mikulás nevű fazon, akit ilyen izgatottan kell várni. És mivel a kettőt alszunk fogalma sem volt számomra elég világos, hogy mielőbb választ kapjak kérdéseimre gyorsan szundítottam két percet, de szüleim ideges tekintetén kívül híre-hamva nem volt senkinek, úgyhogy hirtelen megejtettem még egy kétperces alvásciklust. Eredmény: ugyanaz. Mikulás no-show...

Akkor esett le a ~~cumim~~ a tantusz. Mondom: te, ezek az emberek egy új altatási technikát alkalmaznak, vagy egyszerűen ismét aludni akarnak. Rendben, legyen, csak azt kéne leszögezzük immár, hogy kinek a mércéjével alszunk kettőt, hogy tisztában legyek végre a mikorról. Nekem is van egy napi programom, nem lehet csak úgy ráncigálni az embert, hogy tessék kérem, megjött a Mikulás. hurry up!


© Google

Aztán egy óvatlan pillanatban, miközben karján altatott, Apa -ezek a férfiak pletykásabbak mint a nők chatterbox

- aprólékosan felvázolta Anyának a haditervet: szépen megtakarítjuk a bakancsainkat, alszunk egyet -nem lehetne számok nélkül aludni?- és remélhetőleg reggelre hozzánk is megérkezik a Mikulás sok-sok édeséggel, gyümölccsel és színesebbnél hangosabb játékokkal. Igen, tette hozzá Anya, de számunkra a legszebb és legnagyobb ajándék Huni baba. Ő a mi Mikulásunk és Angyalunk is egyben.

Jó Mikulás-járást kívánok minden szülőnek, nekünk Angyalkáknak meg a játékok és finomságok mellé egészséget és örömet, Őrangyalainknak pedig erőt és kitartást, hogy felnevelhessenek bennünket és, hogy majd egyszer mi is őrködhessünk hozzánk hasonló csöppségek fölött.

2010. december 5., vasárnap

Cím nélkül

A legnagyobb írók is maradnak néha ihlet nélkül. Ezúttal engem hagyott el a múzsám és így nem találtam megfelelő címet a mai bejegyzéshez. Akartok segíteni nekem? Gyertek játszatok velem! Ti milyen címet adtatok volna helyemben? confused