Szereposztás

Ebben a bejegyzésben még statisztaszerep se jutott nekem, nemhogy mellékszerep, mégis én vagyok a főszereplő.

Apa '75

Anya '81

A legaranyosabb

5 kiló baba

Előtte és...

...utána.

Gondolom, kíváncsiak vagytok arra is, hogy mi történt a kettő között. Elárulom: locsi-pocsi...

Tehénkebaba

Ember tervez

Ma délelőtt, míg Anya otthon szorgoskodott, sétálni voltunk Apával. Voltunk a parkban, találkoztunk Nagyival és Borókával. A kellemesnél is jobb idő ellenére a szokásosnál mindketten, Boró és én,  nyűgösebbek voltunk, ezért szüleink hazasiettek velünk. Én azonban megvicceltem Apát és mire hazaértünk volna újra elaludtam, így egy újabb séta vette kezdetét. A vesztemre...

A séta oké volt, de mit kezdek én Apával...Elkezdte vázolni a jövőt, mint valami hálivúdi forgatókönyvíró...Olyan színesre és hosszúra sikeredett, mint egy szivárvány, úgyhogy... 

...mielőtt otthon Anya karjaiban belealudtam...

...leesett az állam.

Hol?

 Itt a kezem...

Hol a kezem?

Az ébredés lassú folyamata

Vigyázat! A fenti képsorok ne tévesszenek meg benneteket, ugyanis az ébredés lassú és hosszú folyamata csak igen ritka alkalommal végződik ezenképpen. Ébredéseim jelentős hányada általában sírásba torkollik, hiszen rendszerint egyedül, farkaséhesen és a pempi által okozott diszkonforttal ébredek.   

Ez alkalommal a csillagok szerencsésen sorakoztak föl: először is nem voltam annyira éhes, aztán a pempivel is minden rendben volt, Anya pedig ott őrködött mellettem és szerencsére a kamera is kéznél volt, hogy megfelelően dokumentálhassa a ritka esetet. Én meg örültem mindennek, de legfőképpen annak, hogy Anya csodaszép arcának és biztonságot sugalló, mosolygó szemeinek látványára ébredtem. 

Nagy baj van!

 Rettenetesen el vagyok keseredve...

Szembesülnöm kell a szomorú valósággal: öregszem...

 Alig másfél hónaposan elkezdett hullni a hajam...kopaszodok.

Eddig is találtam 1-2 hajszálat a párnámon, de ez már kiakasztó...

A medve mancsai között...

Én vagyok kicsi, vagy ez a barnamedve hatalmas?

Ma este...

...imádkozunk és gyertyát gyújtunk Dédnagyiék emlékére. Nem ismerem Őket, és Ők sem ismernek engem. Talán én érkeztem későre, vagy ők siettek el, de nem találkozhattunk. "Megkerültük" egymást, de Nagyiék szemén keresztül Ők látnak engem, és én is látom Őket...