Ornella Fiorini: Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek.

Jépa, jetek, mogyojó

Anya végre beadta a derekát és vásárolt egy doboz - jótékony hatás ide vagy oda, de szerinte undorítóan festő - fürjtojást, amit korábban már volt szerencsénk fogyasztani itt-ott, ott...hon azonban még sosem került terítékre.

„Tojások”. Egyik kicsi, másik pici.

Nagy testvérként természetesen kötelességemnek éreztem, hogy a reggelinél húgomat ellássam a menü származásával, eredetével kapcsolatos megfelelő információkkal. Már a startnál beragadtunk...

A pityke és a kakas

A néhai Szabó Gyula, a nemzet színésze és mesemondója teszi emlékezetessé a Magyar népmesék-sorozat eme gyöngyszemét.

Gyuszi bácsit páratlan tehetséggel áldotta meg az ég: úgy mesélt, hogy a hallgatóban, gyermekben és felnőttben egyaránt, azonnal életre kelt a történet. Még pityke is, pedig szegénykém időközben, megfulladt a kökénytől...

Viszontlátásra!

Sokszor megígértük már, hogy gyakrabban jelentkezünk naplóbejegyzésekkel, ám iksz millió okból kifolyólag, mégsem tartottuk be az adott szót, pedig nem vagyunk politikusok. No, mindegy! Hogy lesz-e ezentúl több olvasnivaló - mert írnivaló az van bőven - nem tudni, tudniillik a főszerkesztő úr óvódás, én pedig többnyire magammal vagyok elfoglalva.

A minap, miközben a tükörben affektáltam, és Anya legnagyobb örömére művészi szintre emeltem a nyálazást, elképzeltem egy ciki jelenetet, egy kínos találkozást a jövőmből, azt, amikor Apa megismeri első, vagy valahányadik udvarlómat.