Képvariációk egy verstémára

Lelkem legmélyén őrzöm a ragyogást,
 Összevegyítettem ezernyi szépségből,
 Pirkadatkor a nap bágyadt sugarából,
 Ívelő szivárvány halovány színéből.

Gyűjtöttem harmatból, virág illatából, 

 Tavakon csillogó aranyhíd fényéből, 

 Vízcseppen megtörő kristályos tükörből, 

 Sápadt holdsugárral világító éjből.

Megértetted?

Ezerrel lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál...(folytatás) 

-Apa, légy szíves, gyere és tedd be ezt a füzetet a tasakba, mert én nem tudom!

-Próbáld meg újra és újra, Hunika, addig amíg sikerül!

-Nem próbálom! Tedd be te, mert te nagy vagy.

Kedves anyám!

Könyvekből és videókból egyre nagyobb, ám emészthető adagokban fogyasztom, habzsolom a furfangos magyar népmeséket, amelyek láthatatlan szárnyakkal vértezik fel az amúgy is határok nélküli vadvirágos mezőkön vágtázó fantáziámat. Álmodtam én már Hamupipőkével, láttam farkast a függöny mögött és muzsikáltam a háromfejű sárkánnyal is, de akárhányszor béhívja a király a szegény hegedűst a palotába, rögvest korrigálom a mesemondót: nem bé, hanem be, te! De nemcsak én vagyok így ezzel, valahányszor tehetik Szüleim is partnerek a mókában.

Visszatekintő

Napra pontosan egy évvel ezelőtt illusztris vendég járt minálunk, aki mint már annyiszor korábban, most is tökéletes kaméleonként olvadt egybe a környezettel: kisbabának álcázta magát, ám, amint az lenni szokott, előbb-utóbb, Anya hathatós unszolására, felfedte igazi arcát.

Hölgyeim és Uraim: Jim Carrey!

Népmese-effektus

Vagy mellékhatás...Elég nagy, de emészthető adagokban fogyasztom ugyanis a magyar népmeséket írott-olvasott és vetített formátumokban egyaránt. Szüleim nemrég azon szórakoztak, hogy végre van egy hely a világon, ahol már nincs válság. Pontosan nem tudni hol van ez a hely, tudniillik a furfangos népmesék nem adnak pontos útbaigazítást, csak amolyan ad hoc paraméterekkel szolgálnak: annyi biztos, hogy valahol hetedhét országon túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen innen vagy túl egy szegény ember, asszony, vagy család él.

Emberhónap versike

Kányádi Sándor: November

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya. 

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel. 

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.

Kattintásra előbújok

The Little Drummer Boy

Szüleim és szomszédaink legnagyobb "örömére" hangszerimádatom újabb állomásához érkeztem. Házi stúdiómban eddig is jelen voltak a "bőrök", de csak mérsékelten püföltem őket. Most azonban fejest ugrottam az ütőhangszerek világába. Mutassatok egy felületet, bármit, bárhol és már pörgetem a ritmust. A minap a játszótéren is felfedeztem egy egész elképesztő felszerelést, amihez hasonlót még csak ezen a káprázatos videón láttam Apa jóvoltából. Ajánlom szíves figyelmetekbe, de vigyázzatok, függőséget okoz! Én azóta álmomból felkeltve is készen állok egy kis nagy progresszív dzsessz-rock örömdobolásra. Persze nem hagytam árván gitárjaimat sem, az aggódó szomszédoknak pedig üzenem: gyurmadobom is van.