Most kivételesen kezdjük az elején. Vasárnap reggel van. Már előző este különleges vibrációkat éreztem a levegőben. Szüleim egyre titokzatosabbak. Ebbéli próbálkozásaik egyre idétlenebbek. Ennek az lehet az oka, hogy öregszenek. Te jó Ég! De hát én sem ma szálltam le a falvédőről. És aztán Anyáék komolyan azt hiszik, hogy nem tudom mit jelent az "instrument" angol, vagy, ne adj Isten, román szó?
Végre! Egy igazi, testreszabott hathúros, ami nem foghíjas, nem felfújhatós standgitár, és nem gombnyomásos-elektromos. Ezzel már lehet alkotni. Nézzétek csak, hogy fest egy friss kétéves kisgyermek, akit éppen megszállt az ihlet. Csak Apa tett volna lakatot a szájára, hogy kappan hangja továbbra is "fogdában" maradjon... Ó, te bolond, szeretlek! (Folytatom...)
5 megjegyzés:
Benne van a"X" faktor, az máris látszik...és ez nem bók csak!:))
Ó, nagyon kedves vagy Adrimama! Ilyen és ekkora bókot még soha nem kaptam, "és ez nem bók csak"... :))
Ugyes vagy Huni baba, igy tovabb, hamarosan adhatod a szerenadokat a lonyoknak :)
bocsanat a lanyoknak :)
Köszönöm, Éva! A babazsúron a babócák is megismerkedtek a hangszerrel, úgyhogy az is lehet, hogy kölcsönösen pengetjük majd egymásnak a lantokat. :)
Megjegyzés küldése