Tipi-topi kislányaim: Rebecca és Nóra

Ez a kislány jaj de szép!

Ha egyet lép, hozzám lép.

Ha kettőt lép, tillárom!

A karomat kitárom.

Hogyha hármat lépeget,

mondok neki szépeket:

tipi-topi kislányom,

jer ölembe, virágom!

(Gazdag Erzsi verse)

Jegyzetek az esőerdőből

Ha Anya fejében megszületik egy terv, kipattan egy ötlet, ami egyenesen arányos a megrendíthetetlen elhatározással, részünkről, férfioldalról pedig a megkérdőjelezhetetlen végrehajtással, akkor ott mese nincs, tenni, menni, végezni kell, hanem...

Persze, mi tudjuk, hol a helyünk, és bár olykor rendkívül vokálisan hallatjuk véleményünket - értsd hisztizünk -, Amelyik kutya ugat, az nem harap-alapon igyekszünk mindig Anya kedvében járni.

Laza elegancia

Lehet, hogy még ki sem látszok a földből, a hátsómon még ott a tojáshéj, és összetévesztem a szezont a fazonnal, a gólyát a Gabival, bár az is lehet, hogy így hívják az ominózus nyakigláb szárnyast is, de ettől még szeretek "nagyoskodni", és ebben az elegáns göncök nagy segítségemre vannak. 

Nem, nem azok, melyikekben az ember még mozdulni sem bír, és úgy hajol le virágért a réten, mint aki kardot nyelt, hanem azok, amiket a felnőttek olyan flancosan casual-nek hívnak...

Egymondatos bombahír

Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi is legyen a mai naplójegyzet címe? Éremdobás nem jöhetett szóba, mert kettőnél több opcióm is volt. Így beszélünk mi gyerekek? Gyerekszáj? Amilyen a kérdés, olyan a felelet? Gabi? Három a magyar igazság, máj esz? Családkiegészítés? h|e|gy plusz egy, egyenlő négy? A megoldást végül igen erős fantáziám szolgáltatta. Valahogy ekként hathatott ugyanis Apára Anya abbeli bejelentése, hogy...

Időjárás hátrajelzés

Egy darabig úgy voltam vele, mint író, akit egyszerre hagyott el ihlet és múzsa. Pedig már minden a rendelkezésemre állt: megvolt a téma, és háttárinfó bőven, fotódokumentáció is készült, mégis valahogy nehezen került megfelelő alkalom arra, hogy megosszam élményeimet.

Aztán miután belső kezek - idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtam - feltörték az adatbázisomat és a képriport egyik-másik értékes és kulcsfontosságú eleme felbukkant a világhálón, úgy döntöttem, ideje lépni még mielőtt beleegyezésem, akaratom és engedélyem nélkül összeáll a puzzle.

A másik nyomós ok az időjárás volt; úgy gondoltam, hogy ebben a hideg és barátságtalan májusi őszben mindenkinek jól eshet és felüdülésként hathat forró napsugarakba öltözve sétára kerekedni velem gőzmozdonyon, vízibiciklin, hintán, csúszdán, kötélen és karikán a Kökös határában levő Természetparkban.

Az ész a fontos

Majd, ha nagyobb leszek, nekem is lesz szavam, beleszólásom, de most úgy voltam vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, legyen meg Szüleim, értsd Anya akarata. A napirendi pontra tett javaslatot rövid vita után egy igen, egy nem, és egy tartózkodás ellenében "fogadta" el a Ház.

  

Tartózkodásom ellenére titokban én is abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb megszabadulok hajkoronám egy részétől. Egyetlen nyomós okom volt: a ki- és előrekandikáló hosszabb, kusza fürtök csikizték a füleimet, és emiatt egy rakás önpofont lekevertem, és egy milliószor kezembe adtam már saját füleimet...

Apát sem volt nehéz meggyőzni; ezt Anya olyan hozzáértéssel tette, hogy a végén még Apa volt az, aki mozgósította Nagyit, hogy egy mesterfodrász beszervezésével leszervezze az akciót.

Megérkeztem

Kalandos életutam pályáján futó csepp kis "szerelvény" új állomásra érkezett. Egyelőre nem tudni, mennyit és meddig állomásozunk itt, ám meglátásaim szerint elidőzünk még egy darabig, lévén, hogy én ebben a szerepkörben is remekül érzem magam, és nagyszerűen szórakozom. Másokon, és persze magamon. Hogy ebben az összevisszaságban, miként igazodunk el, és sikerül-e megtalálni a kiutat, az még a jövő titka. Addig is, Tisztelt ház! Kedves Apa! Édes Anya! És mélyen tisztelt mindenki! Isten hozott a "Nem akarok" stációba.

Sepsi-Magyaróvár

Az Alma Együttes nagyszerű koncertjét követő tavaszi kollekció bemutatása után tudatosan döntöttem úgy, hogy tartok egy kis szünetet, visszavonulok a rivaldafényből, átadom a helyet a városnapok szervezőinek, sztárvendégeinek, és elvegyülök a tömegben.

Az ember azt hinné, hogy egy másfél esztendős kisgyerek számára nincs is annál egyszerűbb feladat, mint fejest ugrani a közel ötvenezer lelket számláló tömegtengerben, és eltűnni, mint póni a ködben. Nekem ez nem sikerült, mert Szüleim mentőövként szolgáló kézfogása minden lépésemet vigyázta.