Egy év, 1 hónap, egy hét és 1 nap

Ne higgyétek, hogy épp ennyire mániákusan számon tartom az életkoromat, de vannak rendkívüli esetek, olyanok, mint a mai is, amikor nem árt egy pillantást vetni az érdekesen sorakozó számokra. Nem egyébért de ma van az utolsó nap, amikor még az "egyesek" kategóriába vagyok sorolható. Holnaptól a kettes lesz az új egyes...Ennyit a korról, most térjünk az időjárásra. 

Vasárnapi desszert

   Buli van                                                   Hanna baba 2 éves. 

Huni-baba

Varázsszőnyeg

A városi forgatagban

Hívjátok Süsüt! Itt van a lepke.

Oldalparkírozás

Szép a ruhád, szép a lovad!

Szenvedély

Hanna baba desszertje, a gigantikus macitorta

Melankólia

De csak a fotósorozat kedvéért. Én még ilyet is tudok.  

Nem adom fel!

A projekt neve: ráállni a csomagra, bemászni az ágyikóba, ráülni a csomagra. Ebben a sorrendben. Sikerül valamennyit végrehajtani, teljesíteni? Hogyne sikerülne!

Ami meg el-, és kimarad, azzal próbálkozok újra 74 pelenka múlva. Mert én "nem adom fel, míg egy darabban látsz. Nem adom fel, míg életben találsz. Nem adom fel, míg nem robbanok szét, míg akad egy kerék, mit tovább vihetnék, mi tovább forog még..." 

És még egy dolog: New York egy csodálatos város!

Teniszoktatás

A bemelegítő gyakorlatok után kezdődhet a játék. Time!
Folytatása következik...

Profilkép

Szerte a világon tombol a profilkép őrület. Szüleimnek is van; velem ékeskednek rajta. Nekem is van, Nektek is. Közösségi oldalakon, levelező ládákban, blogokon és fórumokon, mindenütt. Ott fent, jobb-, vagy baloldalon. Párhuzamos, online életünk adatlapnak nevezett személyi igazolványának fotója. Akárcsak a biztos, amikor az utcán leigazol, vagy a vámőr a reptéren, a személyes oldalak látogatói is ezt tekintik meg először.

Ezért rendkívül fontos, hogy milyen pózban, kivel vagy éppen milyen tevékenységet folytatva ábrázoljuk magunkat, mert míg a való életben egy üdvözlés, megszólítás, kézfogás vagy tekintet kelti az első benyomást, ez esetben a profilkép tölti be ezt a funkciót.

Na jó, elég az okoskodásból, és íme egy pár fotó. Nem profilképek. Vagy mégis. Olyanok melyek profilból készültek rólam.

Tánc-performansz

Akarok én egyáltalán kamionsofőr lenni? Nekem való szakma ez? Lehet picit elhamarkodtam a döntésemet...Még semmi nincs kőbe vésve. Szerencsére, mert jelen pillanatban úgy érzem, hogy inkább a művészetek fele hajlanék...

 

Gyermektáncház

A nyári szünidő után, és az új tanév kezdetével egyidőben a Guzsalyas Játszóházban újraindult a gyermektáncház. Szüleimmel pontosan a nyári vakáció előtti utolsó táncházban voltunk első alkalommal, és már akkor elhatároztuk, hogy majd a hosszú és hideg téli napokon, pontosabban minden kedden, ekkor van táncház a kicsiknek, rendszeresen ellátogatunk ide, hogy minél korábban megismerhessem a népi szokásokat és játékokat, a magyar népzenét, népdalokat és a néptánc alapvető lépéseit.

Süsüvel ropjuk

Ilyen téren otthon Anyáék is eleget tesznek, hiszen egy év alatt már szinte a teljes gyerekdal és mondókarepertoárt átvettük, sőt többszörösen is, de itt Apa kappanhangja helyett édes gyerekhangok csilingelnek, és profi muzsikusok húzzák a talpalávalót. Az sem utolsó szempont, hogy a táncház egy remek alkalom arra, hogy együtt lehessünk barátainkkal, hogy új barátságokat kössünk, nekem pedig egy újabb lehetőség arra, hogy szívem csücskét, a szépséges Rebeccát levegyem a lábáról...

Divatház és modellügynökség

Fiatal korom ellenére egy dolgot tudok: addig kell ütni a vasat amíg forró. Őszi és téli kollekcióm átütő sikere arra buzdított, hogy folytassam a ruhatervezést. És bár egy kicsit megkéstem a bemutatókkal, hisz nálunk idén is, mint egyébként minden évben, váratlanul érkezett a tél,  gyorsan, de a minőségi faktort szem előtt tartva, összedobtam téli kollekcióm újabb darabjait. Ezúttal Zsoltika volt segítségemre, aki mintegy előrevetítve a hideg és fagyos téli napokat a kék színt, és annak különböző árnyalatait választotta ruházatához.

A legszentebb dolog...

...a Barátság. Többet ér, mint minden királyság!
 

Mi leszek, ha nagy leszek?

Kamionsofőr. Igen. Ilyen köpködős és ilyen káromkodó...A történet röviden: egy igen fontos és titkos szállítmányt, megsúgom LEGO kockákat kellett szállítanom.

Egyszerű feladat, csakhogy közben szakadt a fék, és a tükör is letörött, gurult a gyógyszer és borult az agy, szakadt a cérna, a mécses meg eltörött. 

Vasárnapi desszert

Első szavak, első lépés, első szülinap, első nap az óvodában, az iskolában, első autó, első szerelem, első csók, első...éjszaka. A felejthetetlen elsők. Íme még egy: az első fogmosás. Fogkrémmel. A fogkefe különféle, gumis változatait használtam már, de az inkább a sajgó fogíny masszírozása volt, mint fogmosás. Most azonban Anya megvásárolta nekem az első tubus, tejfogak mosására alkalmas fogkrémet, aztán vacsi után nekiállt a csipet-csapat fogakat mosni. 

Anya segített, Apa bemutatót tartott, és bár elsőre furának találtam az egész akciót, akkora móka kerekedett belőle, hogy azután már nem voltam hajlandó megválni a bűvös eszköztől. 

Téli kollekció

Amennyi dicséret és elismerés, annyi kritika érte a ház elejét Őszi kollekciómmal kapcsolatban. A kritikusok zöme nem a ruhadarabok, hanem a kollekció helytelen prezentációja miatt neheztelt, mondván, a divatszakmában nincs olyan, hogy őszi kollekció, a nagy divatházak és ruhatervezők páros, tavaszi-nyári és őszi-téli bemutatókat tartanak. Na és? Mi van akkor, ha olykor felrúgjuk a szabályokat? Mi van, ha néha változtatunk szokásainkon?

Aztán, mivel a hosszúra nyúlt vénasszonyok nyara ellenére idén korábban beköszöntött a tél, engedtem a nyomásnak, és gyorsan, de hangsúllyal a minőségre, Anya segédletével összedobtam a téli kollekció első darabjait. 

A hivatalos fotózás után az Erzsébet park csodálatos őszi színekben pompázó,  szabadtéri kifutóján...izé tipegőjén, semmit se bízva a véletlenre, személyesen mutattam be a kollekció első darabjait.