A settenkedő

Folytatása következik...

Felnőttszáj

-Ezek a fotók nem homályosak? - lamentált Apa a napi képtermés "lapozgatása" közben. Anya, a szolgálatos fotós, miután alaposan átvizsgálta a portofóliót így szólt: 

-Dehogyis homályosak! Az a baba aurája! 

Vasárnapi desszert

Már nem baba...

Még nem...

Magyar baba...

...evés közben ellenkezik.

Maszat Marci

Vizes gondolatok

Ahány víz, annyi féle! Erre a nagy bölcsességre jöttem rá a hétvégi, Besenyőn tett kirándulásunk során. Azt már rég "leszűrtem", hogy a felnőttek nem egyformán rajonganak a víz különböző megjelenési formáiért. Vasárnap már a reggeli órákban fullasztó kánikula nehezedett a városra. Magas volt a levegő páratartalma is. Apáról álló helyzetben folyt a víz. Többször lezuhanyozott...langyos vízzel. Anya gondoskodott arról, hogy elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, holott Csabáék háza lábánál egy tengernyi tó fekszik. 

Mire megérkeztünk csurom vizesek voltunk. A hideg kútvíz kapóra jött. Várj csak! Nem mi jöttünk? Üdítő frissesség! Ebéd után sárgadinnyét ettünk. Vízízű volt. Később eleredt az eső. Nem kóstoltam. Minden csupa víz lett. Na és! Eddig is az volt. Egyik ilyen, másik olyan, de víz. A folytatásban baba-mama portrék...

Bekeretezve

Még esik?

Anyababa

Minek cumi?

Mikor mindig "kéznél" van 10 darab.

Ajándékozni jó!

Oly régen volt már, hogy csak foszlányokban emlékszem a részletekre, ettől viszont a Minden nap Karácsony akció nem szünetel. Még a forró nyár ellenére sem...Vasárnap este, a besenyői kiruccanásból hazatérve egy virtuális utazásra kerekedtünk fel, mely során Adrimamához is betértünk. Jó helyen voltunk, jó időben, mert ajándékot kaptunk, amit most blogtársammal és Veletek is megosztok. 

Akik most örülhetnek a kis körajándéknak: Adrienn és Bazsi, akikkel itt a legtöbbet társalgok, ezért kedvességüket mindenképp viszonozni óhajtom, továbbá Eszterke és Emma, Zsoltika, Dengezik, András, Eszter, Andi és a gyerekek, Matyi, Panni és Áron.

Vasárnapi desszert

Hunci szelet

Jazz vagy dzsessz?

Elviselhetetlen a kánikula. Közel 30 fok van a lakásban, ezért kénytelenek vagyunk kimenni a délutáni órákban is, amikor a legforróbb a Nap. Kint legalább, egy-egy eltévelyedett, fák lombjai közt játszadozó szellőcske jóvoltából megmozdul a levegő.

Jó zene után múzeumlátogatás

Pénteken a múzeumkert lett volna a séta helyszíne. Jó ürügyünk volt, hogy ott töltsük az estét, csakhogy Apa megfeledkezett az eseményről.A tény, hogy eszébe jutott nem Apa akadozó, rozsdásodó memóriáját dicséri: az Erzsébet park fele vezető kedvenc útvonalunk ott halad el a Múzeum előtt. Könnyű dolga volt a tantusznak. Ekkorra már az is tudatosult Apában, hogy otthon maradt a fényképezőgép is. Biztosíték ki, gyógyszer el, felelős személy keresése. Összeráncolt szemekkel néztünk farkasszemet, aztán haragunkat egyszerre cserélte fel a huncut pislogás: Anya!

Hagytam Apát bosszankodni és elutaztam "Hunyadra". Csak rövid ideig, mert kezdődött a koncert. Doodly doodly doodly doop, deedly deedly deedly beep... Szerencsére a hőn utált mobiltelefon alkalmas volt egy pár halovány fotó készítéséhez.  

Zsoltika apukája, aki jó vadász mintájára nem indult puska nélkül vadászni, megörökítette a jövő csillagait, a már most óriási közönségsikernek örvendő H&ZS dzsesszduót. Doodly doop, deedly deep...

Duó vagy kvartett? Fotó © berkeczizsolt.ro

Sztárallűr... Fotó © berkeczizsolt.ro

Dióhéjban...

...egészen röviden, elemeire bontva és vázára vetkőztetve, így néz ki a délelőtti menetrendem:

Reggeli torna. Nyújtok egy picit. 

Nem lehet csak úgy, fejjel nekirontani a napnak.

Reggeli. A nap legfontosabb étkezése.

A nagy hajrá előtt küldök egy kis muníciót a szervezetemnek.

Hogy aztán legyen mivel lövöldözzek...

Kell magyarázzam?

Felnőttszáj

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a tegnapihoz fogható vihart még életemben nem aludtam át. Na jó, azért én is láttam a letört gallyakat és leveleket, a tengernyi tócsákat, a sarat és a törmelékeket, és láttam a júliusi jeget is, de ezt csak jóval azután, hogy elcsitult a zivatar és elcsendesedett a szél. Miután a Napocska, félénken ugyan, de küldött hozzánk egy kis meleget Apával elindultunk felmérni a károkat. Dögunalmas munka. Rögtön belealudtam...

A rövid alvás nagyon jó hatással lehetett rám, elég jól kisimíthatta ráncaimat...Erre a következtetésre akkor jutottam, amikor hazafele a következő történt: a múzeum előtti sétányon haladtunk Apával, amikor egy ismeretlen hölgy közeledett felénk. Már messziről látszott, hogy rúzs helyett széles mosolyt hord az arcán. Hozzánk érve így szólt kedvesen:

-Milyen szép kislány! 

-Nem kislány, kisfiú!-javította ki Apa a lelkendező asszonyságot, mire az:

-Hát akkor nem szép, hanem GYÖ-NYÖ-RŰ!!!

Selyemfüggönynyálazó

Önálló baba

Nem csak a fotó kedvéért...

Ezt a lazaságot!

Oroszlánharc

Aznap délután

a szobor mögött Anyával

Szombat reggel, hétvégi szokásainkhoz híven, Apával a Nappal együtt keltünk, és egy rövid, csendes játék után, amikor mások még az álomvilág utcáit járják, már gurultunk is az Erzsébet park irányába. Mindketten szeretjük a nyári reggelek csendjét. Ilyenkor csak a madárkák vidám csicsergését hallani. A levegő még tiszta. A por is lustálkodik még a járdák és utak mentén. Alig látni embert, vagy hallani hangokat. Szombat van, mindenki alszik még. Mi szeretjük szemlélni az ébredező várost. 

Nem mondhatja magát 

Szentgyörgyinek

az a kisgyerek,

aki nem mászta meg 

a híres obeliszket...

Gondolom így volt ezzel az a közel 50 fős turistacsoport is, akik fegyelmezetten állták körül a parkban levő 1848-as emlékművet. Csendben hallgatták végig az idegenvezető rövid beszédét, koszorúval tisztelegtek a forradalom áldozatai előtt, majd a történelmi események súlyától átszellemülve vették irányukat irányukba. Mi oroszlánfaroknyi távolságra játszottunk Apával a fűben, a hozzánk hasonlóan matinális Áronka, Vince és Boróka társaságában. Elég volt egy pillantást vetni a csipet csapatra és a középkorú városlátogatók egycsapásra levetkőzték az emlékműprotokollt: olyan lelkendezés lett úrrá rajtuk, mintha valami csodát láttak volna. Odarohantak, átöleltek, kézen fogtak és közben megállás nélkül áradoztak. Micsoda szemek! Micsoda szempillák! Aztán egyhangúan kijelentették, hogy gyönyörű kisbaba vagyok. Az oroszlánok ezt nem nézték jó szemmel...

 

Az oroszlánszelídítő

Az oroszlánnak is van szíve

Nincs harag

Vasárnapi desszert

Motorsport hétvége

Éééén??? Én leszek a beugró? Massa helyére?

Délelőtt

Érthető okokból a délelőttöket Apa nem velünk tölti. Ha Anya legnagyobb örömére elég korán ébredek, van némi esélyem ahhoz, hogy ha csak egy pár perc erejéig is, de elszórakozzunk picit Apával mielőtt dolgozni megy. A rendelkezésünkre álló idő egyikünk számára sem elegendő...

Aztán délután, a kései ebédnél, mikor újra együtt van a nagy csapat, Anyával alig bírjuk megválaszolni Apa kérdésözönét: ma reggel Huni baba hánykor ébredt?, délelőtt aludt?, játszott?, mászott?, beszélt?, jó kedve volt?, nyűgös volt?, nevetett?, sírt?...És így tovább.

Apa mindent akar tudni, Apa semmiről nem szeretne lemaradni, de hát mint annyi más esetben, mint annyi sok másik családban, könnyen előfordulhat, hogy akkor szalad ki számon az első a-pa, akkor teszem meg életem első önálló lépését amikor Ő éppen vizet hajt...mások malmára.

Kristálytiszta homály

Ha tiszta képet szeretnétek látni, nézzetek be a kép mögé.

Egy, kettő, három

Sziasztok srácok! Hogy ityeg a fityeg?

Nem mondod!

Na, ide figyeljetek! A megoldás a következő...

Vasárnapi desszert