Sokáig azt hittem, hogy Anya és Apa zenészek. Vándorzenészek. Mindig megy a zene és állandóan úton vannak -ezt onnan tudom, hogy olyankor itt minden a feje tetejére áll, velem az élem, -ha pedig nem cocókáznak valamerre és otthon ücsörögnek, akkor az "Úgy-e megyünk valahova?", "Menjünk valahova?" vagy "Hova menjünk?" kérdéstriót több szólamban hallom.Aztán ott van apa aki két hangszeren is játszik: gitáron és dobon. Ha egy-egy kedvenc dala felcsendül a rádióban sose szalasztja el az alkalmat, hogy előkapja a léggitárt, vagy Mégane kisasszony -még nem tudom, hogy Ő kicsoda-, kormánykerekét dobogtatja ujjaival. Apa a ritmusosabb zenét szereti, a hangos zenét, Anya inkább lágyabb melódiákat hallgat. Én imádom a zenét! Mert Apa dobolgatása mellett jobban hallom Anya szívét és ezért az én pici szívem is hevesebben kalimpál. Nem vagyok egyedül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése