Egy a szívem, egy a párom...

 ...Boldogságom tőle várom.
Más leánytól még az édes csók sem kell!
  Nála nincsen szebb!
Nincs nála senki édesebb.

Ne fald be!

A kiadós ebéd és egy rövid szieszta után Anyával ismét útra kerekedtünk és picit eljátszadoztunk a zöld pázsiton, élveztük az elmúlt héten a felhők közül oly ritkán előmerészkedő napocska forró sugarait és együtt daloltunk, fütyörésztünk a vidáman csicsergő madárkákkal. Szerencsés napom volt. Anya előzőleg meglepett egy egész miniatűr gépjárműparkkal. Beletapostam a gázba...Aztán négylevelűt találtam. Ne fald be? Naná!

Jó éjszakát!

Lefekvés előtt ne feledkezzetek meg a fogmosásról!

Csak azért is napsugár!

Tombol a nyár! Valahol...Sajnos, mostanság mi ebből vajmi keveset kapunk. Napok óta esik az eső, hideg van, és egyedül a természet szikrázó zöldje emlékeztet arra, hogy nem szeptember és október csatározásainak vagyunk ártatlan áldozatai. Annak viszont, hogy az év legforróbb hónapjának küszöbén állunk, még a legcsekélyebb jelét sem vélem felfedezni ablakomból. Na jó, azért közben tart szünetet az eső is, ami épp elegendő arra, hogy megtegyünk egy gyors sétát, túl kevés viszont ahhoz, hogy megússzuk szárazon. 

Nem engedem, hogy a zord időjárás rányomja bélyegét hangulatomra és egy jó kis nosztalgiázásra használom ki a kényszerszobafogságot. Az ilyen sötét, borús napok a legalkalmasabbak arra, hogy emlékeink között lapozgatva forró és verőfényes napsugarakat varázsoljunk elő.

Poháralátét

Rendrakás közben figyeltem fel ezekre az érdekes négyszög alakzatú, kemény lapokra, melyek méretre szabott dobozkában lapultak. Naná, hogy sorban kiszedegettem onnan, és miután eljátszottam velük egy darabig, szépen visszarakogattam helyükre. Azaz rakogattam volna, ugyanis rendkívüli ellenállást tanúsítottak, és...

A technika ördöge - Intern(y)et

A kacat nem vacak

Nem áll szándékomban abbahagyni a naplóírást, nem untam vagy fáradtam bele, egyszerűen csak az időm kevés. Szinte alig tudom belepréselni teendőimet a nap 24 órájába. Erről millió kép és felvétel tanúskodik, és talán pontosan ezek sokasága az, ami miatt néha elvesztem a fonalat. Szívem szerint mindent megmutatnék, mindent elmesélnék, de tudom, hogy az idő veletek is ugyanolyan fösvény, mint velem.Azért válogatok, vágok, rövidítek és sűrítek, hogy nektek ne kelljen, és ezáltal olvashatóbb, átláthatóbb, élvezhetőbb legyen számotokra a nagy Huni baba történet.

Mire a fenti gondolatokat megfogalmaztam és tolmácsoltam Apának az internetszolgáltató csütörtököt mondott. Sebaj! Így legalább rendet rakhatok a fiókban, majd tévézek egy kicsit...

Van egy jó ötletem!

Adatmásolás

A rend félegészség! Jöhet a tévé...

Ebben a szürkeségben sok színes dolog van...

Ha bemegy, ha nem...

...Megnézem

Fordított hatos

Nem feledkeztem meg róla. Tudom, a tegnap átfordult a hatos, de gyanús nekem ez a szülinap. Anyának is volt a héten. Volt ajándék, virág és torta, de én úgy éreztem Anya nem örült kifejezettem az évfordulónak. Lehet nem a szülinappal volt gond. Ki érti a felnőtteket? Én biztos nem, most mégis igazat adok Anyának. Minek folyton azon filózni, azt ragozni, hogy öregszik az ember? Nem csináltam hát nagy ügyet belőle, nem írtam ünnepi köszöntőt. Fontosabb projektjeim voltak és vannak, mint a valahányadik élethónap ünneplése. Felfedeztem ugyanis, hogy ha egyik lábamat folyamatosan a másik elé rakosgatom, A pontból B pontig jutok. És aztán időm sem volt. Úton voltam. Vagyok. Életúton...

Menjek oda?

Azonnal jövök, csak egyszer befonom a szempillám...

Nyár van

"Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?"
(Hárs László, versrészlet)

Ma van a szülinapod!

Boldog Szülinapot Anya!

Nem nagyon látom értelmét annak, hogy "Ki a legjobb anyuka" vitakört indítsak, hisz nincs ember kerek e Földön, aki objektív érvekkel tudna lövöldözni egy ilyen szócsatában, és különben is az én Anyukám a világ legjobb anyukája... Na, tessék vita! 

A felnőttek is voltak gyerekek

Viszont gyorsan szögezzük le, és ebben gondolom mindannyian egy húron pendülünk, hogy minden gyerek és felnőtt, minden Ember aki érezte valaha, hogy csillagokat kerget, hogy felhőkön táncol, aki érezte legalább egyszer azt a láthatatlan erőt, ami az emberi boldogság Himalájájára röpítette, és aki engedte magát elveszni a kedves, aggódó, de forróságot és szeretetet vulkánok erejével szóró anyai szempárok végtelen tengerében, elmondhatja, hogy az Ő anyukája a legjobb a világon. Isten Éltessen, Anya!

Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna édesanyámnak adnám. (Létay Lajos)