Majd, ha nagyobb leszek, nekem is lesz szavam, beleszólásom, de most úgy voltam vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, legyen meg Szüleim, értsd Anya akarata. A napirendi pontra tett javaslatot rövid vita után egy igen, egy nem, és egy tartózkodás ellenében "fogadta" el a Ház.
Tartózkodásom ellenére titokban én is abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb megszabadulok hajkoronám egy részétől. Egyetlen nyomós okom volt: a ki- és előrekandikáló hosszabb, kusza fürtök csikizték a füleimet, és emiatt egy rakás önpofont lekevertem, és egy milliószor kezembe adtam már saját füleimet...
Apát sem volt nehéz meggyőzni; ezt Anya olyan hozzáértéssel tette, hogy a végén még Apa volt az, aki mozgósította Nagyit, hogy egy mesterfodrász beszervezésével leszervezze az akciót.
Alig pár óra múlva Simona kezében már sercegett a fésű, csattogott az olló és búgott a gép, én meg igyekeztem szalonképes ábrázattal ülni a fodrászszalonban, és végignézni, amint hajhagymáim első hajtásai élettelenül landolnak a padlón.
Gyerekes férfiassággal bevallom, könnyeim elárasztották a csatornákat, és csak nagy erőfeszítések árán sikerült szemeimet szárazan tartani.
Később, délután aludtam egyet rá, ébredés után pedig már nem is törődtem életem első hajvágásával. Tükörbe néztem. Megnyugvással töltött el a látvány. A számítógép hangfalaiból érkező dal szövege megerősítette bennem ezt az érzést: Az ész a fontos, az ész a fontos, az ész a fontos, nem a haj!
3 megjegyzés:
egész jó frizura lett :) férfiasabb lett Huni baba :)
nagyon jó lett :)
Ó, köszönöm szépen, Balázs és Anna! Egész máig voltak még némi kételyeim, de ezek most gyorsan elillantak. Én inkább fiúcskásabbnak nevezném...még egyelőre. :))
Megjegyzés küldése