Megtanultam olvasni

Tisztában vagyok azzal, hogy a nézők, olvasók türelmi ideje és figyelmi határa általában (videók esetében) legtovább egy percig tart; ennek ellenére most egy hosszabb kisfilmet mutatok Nektek, nem egyébért, de szerintem Ti sem tudnátok egy percen belül kiolvasni egy könyvet. A címben tett állítás persze enyhe túlzás, ugyanis még nem birtoklom teljesen a betűk ismeretét, többszöri olvasás után azonban sikerült szóról-szóra memorizálnom Maszat egy teljes napját, amit Sári és az állatok társaságában, Aliz tanyáján töltött. És ez már valami.

Ez egy rossz nap volt

Vontam le a konklúziót hétfőn este, pedig még nem ért véget a nap; hátra volt a meseolvasás, ám Apa minden igyekezete, remek előadókészsége, a mesék fantáziavilágának színes, festői tájai és bájos szereplői sem tudták feledtetni a szomorú tényt, hogy meghatározatlan ideig Vikike és Anya nélkül kell boldogulnunk. Tudom, ez egy kicsit egoistán hangzik, mert úgy tűnik ki belőle, mintha én lennék a (jobban) szenvedő alany, pedig nem így van.

Emberek és nők

Van egy jó szokásom, amit számomra érthetetlen okokból Szüleim rossznak minősítenek, éspedig: evés közben rajfilmeket, mesefilmeket, mondókákat és gyerekdalokat, valamint rockkoncerteket nézek, hallgatok.

No, nem azért, mert rossz a kaja, és valamivel el kell vonnom a figyelmemet a terítékről, mégis a figyelemmel kapcsolatos: koromból adódóan türelmetlen vagyok, és legyen bármilyen hihetetlenül finom és nyálcsorgató Anya főzte, egymagában nem elegendő ahhoz, hogy székhez, asztalhoz szögezzen 15-20 percig.

Ebből felnőttkorra evés közbeni újságolvasás lesz, feltéve, ha fennmarad addigra a "print".