Mosolycsokor

"Nem áll szándékomban siettetni az időt. Tudom, hogy az igazi születésnapot a teljes év leteltével ünnepeljük, de engedjétek meg nekem, hogy elfújjak egy ½ gyertyát"- írta be jelen naplóba az én kedves bátyám, mikor kurta-farknyi élete féléves mérföldkövéhez kúszott-mászott. Most rajtam a sor, hogy kijelentsem, bár még előttem az élet, már a hátam mögött is van vajmi kevés, mégis számottevő belőle. Igaz egy napot késtem a bejegyzéssel, de ennyi egy nőnek megengedett, nemde? 40 esztendős koromra gyakorlok, amikor némi tétovázás és hebegés-habogás után az "Ön hány éves?" kérdésre huszonvalahánnyal válaszolok.

Író-olvasó találkozó

Egyik kedvenc könyvem a téli ünnepek világát, hangulatát és hagyományait versbe és mesébe öntő, "Csillagporos varázslatok" című bűbájos bűvölet. Az "Elalvás előtti alkudozó" nálunk kötelező olvasmány - kitaláltátok - elalvás előtt, amikor az olvasás mellett ujjainkkal görbítünk és kerekítünk sármányokat, szivárványt, tavacskát és gyöngyházfényű halacskát. Egy másik favorit a "Tésztagyúró mondóka", amit már könyv nélkül is elmondok, ha kell, ha nem, de amikor kell, akkor inkább nem.

Aszongya a mondás, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Képzeljétek, kedvenc versikéim szerzője nem más, mint Réka keresztmamám édesapja, Mészely József.

Beszarás

Nem is annyira a hitetlenkedők, mint amennyire a "hihetetlenkedők" kedvéért mutatnám meg betűismereti és -összeolvasási készsége(i)m immár megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát.

Bár beleadtam tudásom legjavát, elismerem, volt ahol kissé melléolvastam, volt ahol alá- vagy fölé-, olyan is volt, hogy egy vagy két oldallal korábban vizualizáltam egy-egy mondókát, de összességében nincs mibe belekötni. Apró hibáimnak, mi több, enyhe szorongásomnak az okát a slusszpoénban fedem fel.

VikiLeaks

Rettenetes fáziskésésben vagyunk! Annyi beszámolni valónk van, lenne, hogy Dunát rekeszthetnénk velük. Kifogásunk, mentségünk is van, lenne arra, hogy  - immár jó ideje  - miért nem hozakodtunk elő újdonságokkal, de nem akarunk mentegetőzni, vagy kibújni a felelősség alól, elvégre egy napló úgy napló, ha napirenden ír bele az ember. Igen ám, de emberkék terveznek, víruskák végeznek... No, de micsoda szemtelenség, hogy be sem mutatkozok Nektek, csak fecsegek, mint locsi-fecsi Viki?! A nevem Viktória, Kerekes Viktória, mától kezdve bátyuskám fémjelezte napló társszerzője leszek. Hurrá!

gyakorikérdések.huni

Mivel még születésem előtt, a pocaklakás biztosította kényelemből elkezdtem üzengetni a nagyvilágnak, viszonylag korán, és gyakran, de amúgy jogosan, szögezték nekem a firtató kérdést, hogy ki írja a naplóbejegyzéseket(?).

Egy, a nevem fémjelezte blogon, a kérdésre elég egyértelmű a válasz, ezért csak a rend kedvéért teszek közszemlére néhány félreértelmezhetetlen fotót, melyek remélem meggyőzik a kételkedőket.

A jövő itt van

Ezen a hétvégén városunkban immár hatodik alkalommal, ebből már kettőt én is pipáltam, rendezték meg a Sportnapokat. Ennek tiszteletére a város apraja-nagyja, köztük én is, sportruhába bújt.

Bár alapjában véve egy mindenevő, sportos kis család vagyunk, azért számunkra a nagybetűs sport a tenisszel kezdődik, és nagyjából ott is ér véget. Egy olyan családban, ahol a legfrissebb hajtás szobájának mennyezetét teniszpálya díszíti, ez nem is lehet másként.

És akkor még egy szót sem szóltam arról, hogy a teniszütő még Nagyéknál is régebbi "ismerősöm"...

Megérkeztem

Kalandos életutam pályáján futó csepp kis "szerelvény" új állomásra érkezett. Egyelőre nem tudni, mennyit és meddig állomásozunk itt, ám meglátásaim szerint elidőzünk még egy darabig, lévén, hogy én ebben a szerepkörben is remekül érzem magam, és nagyszerűen szórakozom. Másokon, és persze magamon. Hogy ebben az összevisszaságban, miként igazodunk el, és sikerül-e megtalálni a kiutat, az még a jövő titka. Addig is, Tisztelt ház! Kedves Apa! Édes Anya! És mélyen tisztelt mindenki! Isten hozott a "Nem akarok" stációba.

Visszatekintő

Az egyik leggyakoribb közhely, amit a felnőttektől hallok az idő múlásával kapcsolatos. Főként olyankor hallom, mostanában elég gyakran teszem hozzá, mikor Szüleim rég nem látott ismerőseikkel találkoznak.

Persze ugyanezt a közhelyt elsüthetném én is, de parancsolok magamnak és nem teszem, a gondolataimat viszont nem tarthatom kordában, így ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezeknek az emberek nincs tükrük?   

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miből lesz a cserebogár,
fordítsátok meg a képeket.

Miért van az, hogy a felnőttek nem vesznek tudomást az idő múlásáról, vagy inkább nem akarják látni , amikor farkasszemet néznek önmagukkal a tükörben(?), viszont a gyermekek látványa, azok fejlődésének és növekedésének folyamata mindig előhozza belőlük a sóhajt: Hogy telik az idő!

Engedély

Még nem vagyok egészen 100 centi magas, de számomra semmi nem lehetetlen. Nincsenek olyan magasságok, és mélységek, amiket ne tudnék sikerrel venni. Csavaros észjárással bármilyen időszakos testi hiányosságot tudok kompenzálni, és ez számomra óriási móka. Tudom, hogy egy bútordarab, fűtőtest, vagy mondjuk a karácsonyfa megmászása nem említhető egy napon a Föld fenséges és csodálatos hegycsúcsainak meghódításával, de attól én még teletűzdelhetem képzeletbeli zászlócskáimmal a bevett, esetenként megrongált objektumokat.

Legutóbb a márkás-fapados, ez komoly!, DVD lejátszónk hívta fel magára a figyelmet. És kapott is részemről bőségesen. Mármint figyelmet. De egyebet is. Már nem bírtam ellenállni a színes előlap kísértésének, ami egy ideje amúgy is ott illegett-billegett, és lebegett a szemeim előtt, kacéran csalogatva és provokálva engem, és finoman lebillentettem. Annyira finoman, hogy a reccsenés még a konyhába is kihallatszott, ahol Apa "ebéde".

-Mihez nyúltál már megint hozza?-szögezte nekem Apa a kérdést a hallottak alapján, mintegy megbizonyosodva arról, hogy ismét elgörbült valami kezeim között.

-Ott!-ismertem be tüstént hibámat, mert azért hülye nem vagyok, tudom, hogy annak az előlapocskának nem így kell állnia, még ha meg is lazult szegénykém.

-Ki engedte meg, hogy hozzányúlj!?-csatlakozott Anya is az inkvizícióhoz egy költői kérdéssel, nem gondolván, hogy én is annak gondolom, csak másképpen.

-Unooor!-küldtem habozás nélkül a magabiztos választ.

Fényképalanyból fényképész

Ma kivételesen nem a rólam készült fotókból válogattam párat, hanem azokból, amiket jómagam készítettem, az Anya kezéből nem kis hiszti árán kicsikart családi fényképezőgéppel, aminek, csak úgy zárójelben jegyzem meg, a ki-be kapcsoló gombja nem gyári beállításban működött. Ezt rögvest jeleztem az illetékeseknek, a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett...

Rendben, akkor mehet a fotózás. Emlékezetek még arra a csodaszép fotóra, amit Apa segítségével Anyáról készítettem Karácsony estéjén? Tudom, hogy nehezetekre esik elhinni, de ezen fényképek elkészítésekor már senki nem asszisztált nekem. Remélem pontozzátok.

Bábó

A fotófülke lengőajtaja

Még egy felnőttnek sem egyszerű ebből a színkavalkádból...

...kiszúrni a nemzeti színeket.

Akkor és most

Nyakunkon az új év. Mindenki számadol, összegez,
"vonalat húz", áttekint, értékel és összefoglal.
Mamokó és jómagam inkább játszunk egyet. Akartok ti is?
A játék neve: Akkor és most. Ha amit most láttok az a most,  
akkor hol van az akkor?

Korai karácsonyi ajándék Anyának

Vihar előtti csend

Nem is olyan régen próbáltam ki Apa egyik olvasási módszerét. Jó kis móka volt. Annyira megkedveltem, hogy most már minden este megragadom a spéci, vízálló állatkás könyvecskét, és ha nem vagyunk késésben a fürdéssel, akkor a benne levő állatok hangját gyakorlom hangutánzó szavakkal.

Aztán Adrimama rámutatott arra, hogy létezik egy másik helység is, ahol alkalmazható a fenti módszer, ahogy Ő fogalmazott, a dupla élvezet. Igaz, hogy blognagyi úgy gondolta, hogy az még nem aktuális az én esetemben, pedig nagyon is az volt, csak akkor még nem volt szalonképes fotó- és videóbizonyíték a kezemben.

Felnőttszáj

Minden jel arra mutat, és ezek olvasásában Anya lassan nagyobb szakértő lesz, mint Winnetou, hogy alsó fogsorom újabb fogacskákkal gazdagodott. Szokás szerint Apa, aki nagyobb szakértő, mint Old Shatterhand, ezúttal is megkérdőjelezte a nyilvánvaló, nyelvvel érinthető tényt és felcsapott fognyomozónak. Próbálkozott kézzel-lábbal, de sokra nem ment vele, és hogy a felettébb furcsa tevékenységének hatékonyságát növelje egészen közel hajolt az arcomhoz.

Vesztére. Mert egy óvatlan pillanatban pisze-puszinak álcázott támadásba lendültem, hirtelen bekaptam Apa orrát, és jól ráharaptam. Apa felordított, én felnevettem, Anya meg felcsendült:
-Tessék! Kellett neked beleütni az orrod!
-Nem is baj, legalább így pontosan megtudom, hogy hány foga van Hunikának.-mondta Apa, miközben az orrát simogatta.
-
-Megszámolom a fognyomokat az orromon.

Kommentár nélkül

Vasárnapi desszert

Első szavak, első lépés, első szülinap, első nap az óvodában, az iskolában, első autó, első szerelem, első csók, első...éjszaka. A felejthetetlen elsők. Íme még egy: az első fogmosás. Fogkrémmel. A fogkefe különféle, gumis változatait használtam már, de az inkább a sajgó fogíny masszírozása volt, mint fogmosás. Most azonban Anya megvásárolta nekem az első tubus, tejfogak mosására alkalmas fogkrémet, aztán vacsi után nekiállt a csipet-csapat fogakat mosni. 

Anya segített, Apa bemutatót tartott, és bár elsőre furának találtam az egész akciót, akkora móka kerekedett belőle, hogy azután már nem voltam hajlandó megválni a bűvös eszköztől. 

(a) Vasárnapi desszert...

...elkészült! Ma egész nap tésztát gyúrtam és dagasztottam, sodortam és vagdaltam, kenegettem és sütöttem. A desszert az imént került ki a sütőből, és ismét nagyon ízletesre sikerült. Olyan mennyei illat árasztotta el a konyhát, hogy nem bírtam ellenállni és már ma megkóstoltam. Bízom benne, hogy Nektek is ízleni fog, és akkor megbocsájtotok nekem, amiért szombat este desszerttel kísértelek Benneteket. Jó étvágyat!

Csingiling!

Elkészült a melegszendvics. Jó étvágyat!

Nagy hinta, nagy titok..

Síri csendben rendezem gondolataimat. Halkan írok naplómba, és benneteket is diszkrécióra kérlek. A titok, amit most felfedek maradjon köztünk. Bízom benne, hogy csínytevésem, melyben Apa volt a cinkosom nem jut Anya fülébe. Tény, hogy egy jó ideje már nem a babahintát, hanem a nagyobb gyerekeknek szánt hintát használjuk a játszótéren. A babahintával átdumáltuk a dolgokat, gyors és békés volt a "válás", viszont nem hiszem, hogy Anya is hasonlóan megértő, megbocsájtó és elnéző lesz...

A kakaska is ember

Mostanában Anya, hogy színesítse picit a kőbe vésett esti rutint, a fürösztés előtti utolsó pelenkázást úgy hajtotta végre, hogy a végén "elfelejtett" pempit rakni a popómra. -Szabadság!- kurjantott fel vidáman a kakaska...Természetesen, mint általában mindig Apa most is óvatosságra intett és hitetlenkedve szemlélte a szabad szárnyalást, de Anya "Szabadítsátok ki a kakaskát!" akciója átütő sikert aratott és egészen tegnapig balesetmentes volt. Apa szavaival élve "a kakaska is ember" és biza játék közben könnyen megfeledkezett szabadlábra helyezésének feltételeiről. 

Kommentár nélkül

-Ez benne van a pakliban.- elevenítette fel Anya a Stohl-bölcsességet. Gondolatmenetét azonban tovább fejtegetni már nem maradt ideje, hiszen amint a pelenkázóra helyezett, azonnal érkezett az atombomba is. 

Mi tagadás, szüleim faorrú vasemberként állták a sarat...izé a kakit. Miután a gondosan feltakarított lövedéket Apa eltüntette a vécében így szólt:

-Én megmondtam! (Dehogy mondta! szerz. megj.) Jegyezzük fel ezt a napot, hisz ez volt Huni baba első hivatalos (indirekt) vécézése...

Aszongya...

Lóg a lába lóga,

lóg a kakaskája...