Anya végre beadta a derekát és vásárolt egy doboz - jótékony hatás ide vagy oda, de szerinte undorítóan festő - fürjtojást, amit korábban már volt szerencsénk fogyasztani itt-ott, ott...hon azonban még sosem került terítékre.
 |
| „Tojások”. Egyik kicsi, másik pici. |
Nagy testvérként természetesen kötelességemnek éreztem, hogy a reggelinél húgomat ellássam a menü származásával, eredetével kapcsolatos megfelelő információkkal. Már a startnál beragadtunk...
- Vikike, tudod ez füjjtojás - tudálékoskodtam fél szájjal, a másik fél madártojással volt tele.
- Ühüm... Igen, füjjtojás - felelte teli szájjal a hugicám.
- Nem füjj, Vikike, hanem füjj! - javítottam ki menten, mondván magamban: ő még túl kicsi ahhoz, hogy helyesen ki tudja ejteni az ej-betűt. Majd én megtanítom
No, de ha már az R-hang szóba hozta a kajálást (vagy fordítva?), mutatok Nektek egy sorozatot az „étkezés öröme” kategóriából:
 |
| Ez meg mi a szösz?! |
 |
| - Nem kérem, Anyaaa... - Kérem?! - Mondom: nem kérem! -  |
 |
| Talk to the hand! |
 |
Zöldborsónak álcázott dilibogyó.  |
 |
| A kaja nevettet. A nevetés hizlal. Egészségemre! |
 |
| Evés közben jön meg az étvágy. Honnan? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése